Tasnádi László Károly / Tasi / Papatasi 
MMA Életút-díjas fotóművész, tipográfus, oktató

Festőművész (aki amatőr fotográfus is volt) és szülésznő gyermekeként jöttem világra. Bár Apám nagyapa korú volt, mégis az egész gyermekkoromat meghatározták azok az élmények (rajzolások, kiállítások, fotóséták stb.) amelyeket együtt éltünk át. Általa ismerkedtem meg a fotográfiával, amit azóta is művelek.

Dagi, tornából felmentett gyermekként sok atrocitás ért, mígnem hetedikes koromban elkezdtem sportolni (evezés), melyben gyorsan kiemelkedő eredményeket értem el. A sporttal teljesen megváltozott fizikai állapotom, ami miatt további problémák nem adódtak.

Általános iskolai tanulmányaim után a Kisképzőbe "kialakult rajzstílusom miatt" nem vettek fel, így a neves Madách Gimnázium matematika-fizika szakára kerültem. Bár ez nem igazán érdekelt, de a későbbiekben, a 3Dimenziós tervezéseknél hasznát vettem az ábrázoló geometriának.

Gimnáziumi érettségi után többször felvételiztem művészeti főiskolákra, de Autodidakta módon képeztem magam tovább (képzőművészeti körök, TIT szabadegyetem).

Az ikrek jegyében születtem, aminek köszönhetően minden érdekelt. Több évig zenéltem, több sporttágban is eredményesen versenyeztem. Folyamatosan szerelmes voltam, de mindig másba. Kerestem a helyemet a világban.

Próbálkoztam kirakatrendezéssel (Corvin Áruház), majd egy véletlen során a Magyar Nemzeti Galériában Dr. Brestyánszky Ilona munkatársa lettem, aki éppen Lengyel Lajos nyomdász-fotográfusnak – a Kossuth Nyomda akkori igazgatójának – szervezett kiállítást. Ennek kapcsán lettem kéziszedő tanuló, ami első időben nem tetszett, de mikor megismertem, hogy a tipográfiai tervezés mennyire közel áll a grafikusi munkához, már szívesen csináltam.

Időközben megnősültem, gyermekem született, majd besoroztak katonának. Második gyermekem születésekor leszereltek, s a Kossuth Nyomdából áthelyeztek az akkor legmodernebbnek számító Váci utcai Fényszedő Üzembe. Itt ismerhettem meg a digitalizáció felé vezető utat. Mindig is érdekelt a technikai fejlődés, az új lehetőségek.

Ekkoriban már számos fotó és grafikai megbízásom volt, ezért 1980-ban szabadúszó művész lettem. Nagyon jó cégeknek dolgoztam, akik folyamatosan elláttak munkákkal. Fiatal és szerencsés voltam, mert olyan munkákat csinálhattam, amelyekkel sok díjat nyertem különböző szakmai versenyeken.

Részt vettem különböző szakmai szervezetek (MRSZ, MFSZ, FFS, MA, NKA, MAOE, MAFK stb.) munkájában, s több helyen tisztségeket is viseltem.

Sok munka és eredmény volt már mögöttem, de mégis hiányzott a felsőfokú képzés, ezért jelentkeztem a Magyar Iparművészeti Főiskola által meghirdetett Tipográfus képzésre, melyet eredményesen elvégeztem.

Rövid idővel ezután családi vállalkozásban elindítottuk a DigiVision Vizuális Multimédia Műhely BT-t, melynek művészeti vezetője voltam, ahol a napi munka mellett OKJ-s alkalmazott grafikus és fotográfus képzést is indítottunk. Képzésünk sikeres volt, céges, csoportos és egyéni oktatásokat is folytattunk.

Mikor belefáradtam a sok szervező munkába, jelentkeztem a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola fotó szakára művésztanárnak. Jó érzés volt, hogy ott taníthattam néhány évig, ahova gyermekként vágytam.

2010-ben megkerestek egy másik iskolából (ma: SZÁMALK-Szalézi Technikum és Szakgimnázium), ahol akkoriban indult a művészeti képzés, tipográfiát oktatni. Előbb óraadó, majd rövid idő múlva teljes állású tanár lettem.

Már nem tudtam két iskolában tanítani, de hiányzott a fotóoktatás, ezért rábeszéltem az Igazgatókat fotószak indítására. 2013-ban elindítottuk, s mára a legnagyobb képzőintézménnyé váltunk. Kiváló MOME-t végzett tanárkollégákat tudtam meghívni a szakra.

Természetesen az évek alatt önálló alkotómunkát is folytattam, amiért több alkotói ösztöndíjban is részesültem. Sokat tettem emberekért, közösségekért, a fotográfiáért.

Az életem annyira színes, változatos, küzdelmes, sikeres és boldog, amit 4000 karakterben nem tudok megfelelően visszaadni. Csak kívánni tudom a mai fiataloknak, hogy Ők is éljék meg, amit lehet.

Budapest, 2024. 02. 19. Tasnádi László sk.